A gyermekkori programozástanítás indokait, céljait keresve, szinte mindegyik támogató, népszerűsítő írás, igyekszik, leszögezni, hogy a cél nem a profi programozó képzés. Csak egy találó hasonlat a sok közül, hogy aki megtanul fogalmazni, nem feltétlenül lesz regényíró. A szövegek alkotása, mint kompetencia, mégis elvárt a mai kor intelligens emberétől.
Ha tehát nem célunk a programozó képzés, akkor miért is?
Nézzük meg mi történik programozás során! Kétféle tevékenységet próbáljunk beazonosítani!
A programozás során a gyerekek – és a felnőttek is – tevékenységsorozatokon gondolkodnak, azokat analizálják, elemzik, folyamatokat terveznek, alkotnak meg. A folyamatok megtervezésében megjelennek az adathalmazokkal, adatstruktúrákkal való műveletek.
Zsolnai József képességfejlesztő rendszere[1] szerint ezekben a tevékenységekben a feladatmegoldó logikai-algoritmikus képességek dominálnak, mint az algoritmikus gondolkodás, a logikai gondolkodás, kritikai gondolkodás, az elemzés és analitikus gondolkodás.
A programozás közben ugyanakkor mindig valamely probléma megfogalmazása, megoldása a cél, és a megoldással mindig születik valami új dolog. Jelen van az alkotási tevékenység, még akkor is, ha ez esetleg a hibakeresés rögös útján át halad. Sőt, előfordulhat, hogy az eredetileg tervezettől másabb, jobb megoldás születik.
Zsolnai József rendszerezése [2] szerint ezekben a tevékenységekben pedig inkább a problémamegoldó heurisztikus-kreatív képességeket érhetjük nyomon, mint a problémamegoldó gondolkodás, kreativitás, ezen belül az eredetiség, könnyedség, rugalmasság.
A miért is kérdésre tehát az elsőrendű válasz a fejlesztés, a gondolkodási képességek fejlesztése, de természetesen vannak további, nem szorosan a gondolkodásfejlesztéshez kapcsolódó előnyök is.
E kompetenciákat nevezzük (egyelőre megfelelő magyar megnevezés híján) „soft skill”-nek. Pl.:
- A kódok írásakor nagyon pontosan be kell tartani az adott programozási nyelv szintaktikai szabályait, és egy zárójelet sem szabad téveszteni, mert a számítógép nagyon szigorú. Fejlődnek tehát a pontossághoz, következetességhez kapcsolódó kompetenciák.
- A gyerekek a programozás során jobban megértik az őket mindenütt körülvevő digitális eszközök működését. Megtapasztalják, hogy ezek az eszközök egy hálózati, kommunikációs rendszer részét képezik. Fejlődik a rendszerszintű gondolkodásuk.
- A programozók soha nem magányosan, hanem másokkal együttműködve, együtt gondolkodva dolgoznak, így kialakul bennük az együttműködő-képesség és a kommunikációs képesség. Képesek lesznek közösen projektekben gondolkodni, projekteket közösen megalkotni.
- Az informatikusok, különösen a programozók a jelenlegi internetes világ, talán legnagyobb tudásszerzői és tudásmegosztói. Tudásuk nagy részét nem könyvből, vagy képzéseken szerzik. Rengetegen megosztják tudásukat a hálóban, így jellemző, hogy a megszerzett tudást szintén nagyon sokan tovább osztják. Napjainkban ezt a folyamatot nevezik hálózati tanulásnak.
Mindezeket lehet fejleszteni a gyermekkori programozásoktatás során.
[1] Oroszlány Péter: Tanári kézikönyv a tanulás tanításához, Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Bp. 1994., 291. o.
[2] Oroszlány Péter: Tanári kézikönyv a tanulás tanításához, Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Bp. 1994., 291. o.